Háború. Történetek Ukrajnából

Az ukránok elmondják, hogyan élnek a háborúban

“Az oroszok iránti gyűlölet országszerte hatalmas, itt senki sem várja őket”, Andriy Fomenko, 44 ​​éves, Sumy

Szerző: | 10 március 2022 | Kharkiv, Sumy

 

Illustrated by Vlad Korniuk

A 44 éves Andrij Fomenko utoljára az iskolában fogott géppuskát a fiatalok szolgálat előtti kiképzésén, most azonban ismét a saját kezébe vette – a terrorvédelem részeként védi szülőföldjét, Sumyt. A várost orosz csapatok veszik körül, és humanitárius katasztrófa küszöbén áll.

Az elmúlt tíz évben Andrij Vietnámban élt, ahol turisztikai vállalkozása van. A járvány miatt a bevételek szinte nullára estek vissza, így tavaly szeptemberben visszatért Szumiba. Itt, informatikai végzettségéből adódóan feleségével, Annával weboldalakat készítettek és népszerűsítettek. Volt egy álmuk – vásárolni egy kis telket. A háború minden tervet meghiúsított.

„A háború első napjaiban megdöbbentünk és elbizonytalanodtunk. Ijesztő volt a dezinformáció – mindenhol azt írták, hogy Szumit és más ukrán városokat már elfoglalták, városházán már az orosz zászló, az ukrán kormány megadta magát, és Szumi központjában harcok zajlanak. Azt írták, hogy az orosz csapatok már Kijevben vannak. Sok rémhír volt, nem tudták, kiben bízzanak” – emlékszik vissza Andriy.

A harmadik napon Andrew beállt a védelembe. “Itt legalább csinálsz valamit, és jobban megérted, mi is történik valójában” – magyarázza. Egészségi állapota miatt nem szolgált a hadseregben.

„A katonai könyvemben az áll, hogy békeidőben nem vagyok alkalmas katonai szolgálatra. Nagyon sokan vannak a védelemben (akik egészségi állapotuk vagy életkoruk miatt nem alkalmasak a szolgálatra), sőt egy 61 éves férfi is van az egységünkben. Mindenki jött – a 20 évesektől a nyugdíjasokig” – mondja Andrew.

A katonai ügyekben tapasztaltabbak járőröznek a régióban és vesznek részt a csatákban. Az olyan emberek, mint Andriy, védik a várost, állnak az ellenőrző pontokon, és szabotőröket kapnak el. „Kioktattak, megtanultam géppuskát össze- és szétszerelni. Kiállhatok az ellenőrző pontokon és megvédhetem a várost, és nincs szükségem többre” – mondja.

Március 3-án egy ellenséges rakéta esett a laktanyára, ahol Andrij aludt. Az ablakok betörtek, egy üvegdarab megsebesítette Andrij szemöldökét. Szerencsére senki sem sérült súlyosan, senki halt meg. Másnap egy alállomást bombáztak Sumyban – délután még nem volt sem áram, sem mobilkommunikáció, de aztán helyreállt az infrastruktúra.

Csak a márkás sajtok, édességek és teák maradtak az üzletekben. A helyi pékség kenyeret süt. A gabonafélék, a konzervek, a húsok, a zöldségek, a gyümölcsök és a tejtermékek már napok óta eltűntek – minden a raktárakban van. Élelmiszert és gyógyszert nem lehet szállítani. Gyógyszerhiány van, és hosszú a sor a patikáknál. Andrij szerint Sumy személyes élelmiszerkészletei még egy hétig kitartanak, majd humanitárius katasztrófa kezdődhet. A városban nem működik a tömegközlekedés, nincs benzin, a legtöbb benzinkút be van zárva, ezért üresek az utak, gyalog vagy kerékpárral közlekednek a városban.

Március 8-án “zöld folyosót” szerveztek Szumiból a civilek evakuálására: a civilek első oszlopa távozhatott, a másodikat orosz csapatok lövöldözték.

Andrij felesége, Anna szinte végig a pincében ücsörgött ezekben a napokban, mert folyamatosan szirénáznak a városban. Andrij három-négy naponta találkozott vele: szó szerint néhány órára távozott el a szolgálattól. Andrijnak végül sikerült felültetnie feleségét az evakuációs buszra, ő elhagyta az ostromlott várost. Andrij marad.

„Minden ellenére nem bánom, hogy visszatértünk Ukrajnába – a feleségemnek látnia kellett idős szüleit” – mondja Andrij. – A jövőre nézve még nem tervezünk, de biztos vagyok benne, hogy Ukrajna nyer. Még ha Oroszországnak sikerül is elfoglalnia néhány területet, nem fogja megtartani azokat.

 

További történetek

“Nincsenek gondolatok – csak egy vad félelem az életért. Egyszerűen túléltem ezeket a napokat”,Karina Nagornaya, 25 éves, Irpin

“Nincsenek gondolatok – csak egy vad félelem az életért. Egyszerűen túléltem ezeket a napokat”,Karina Nagornaya, 25 éves, Irpin