Illustrated by marikinoo
Tátyána, a 43 éves üzletasszony már napok óta nem megy ki az utcára. A szülővárosában Herszonban egy hete dúl a háború. Kijárási tilalom van, hogy megvédjék a helyi lakosság életét. A város tele van orosz katonákkal. Lelőnek mindenkit, akivel találkoznak, kifosztják az élelmiszerboltokat és megfélemlítik a városlakókat.
Március 1-jén 16 óra körül felhívjuk Tátyánát. Lövések hallatszanak beszélgetésünk alatt. Tátyána 13 éves lányával egy többemeletes társasház földszintjén él. Mindig készen állnak arra, hogy a pincébe szaladjanak. De a menhely túlzsúfolt, ezért csak akkor mennek oda, amikor nagy erős a durrogás.
Tátyána a tévéből és az ismerőseitől értesült a háborúról. A szomszédos városokba az orosz csapatok Krimről vonultak be, amelyet Oroszország 2014-ben foglalta el.
„Mindkét oldalról egyszerűen borzasztó lövöldözés volt. Az oroszok nádat égettek, „Gradok”-ból (többszörös rakétavetők) lőttek a szomszédos falvakra. Az emberek hajléktalanok maradtak. Amikor [az orosz katonaság] bevonult a városba, elkezdték kifosztani a boltokat. Azóta sem a helyiek, sem az önkéntesek nem tudtak be- vagy kiutazni a városból. Blokád alatt vagyunk’ – mondja Tátyána.
A városrészben, ahol él, a szupermarketek zárva vannak. Az egyik kis boltnál 300 ember áll sorban. Kártyával nem lehet fizetni. Az ATM-eknél 200 ember áll sorban. A benzinkutak zárva vannak, üzemanyag nincs. Lehetetlen elhagyni a várost. Félős kimenni az utcára. Tátyánának és a lányának azonban van egy kis élelmiszerkészletük.
„Március 1-jén lehetetlen volt kimenni az utcára, olyan heves lövöldözések voltak. Mindenre lőttek. Tompa durranásokat lehetett hallani, géppuskatüzet és géppuskalövéseket – mindent. Már lassan értek ehhez a haditechnikához – mondta kapkodva Tátyána, közben az utcáról lövések dördültek.
A nő azt mondja, hogy a háború mindent megváltoztatott. Bár még mindig nem hiszi el, hogy ez megtörténik. Tátyána nem tartja magát pánikozó embernek, igyekszik nyugodt maradni a lánya érdekében. Még van idős édesanyja is, aki egyedül maradt a kis nyárilakjukban, pénz és élelem nélkül. Szomszédjai segítik a túlélését.
“Úgy érzem, megállt az élet. Egyáltalán semmit sem akarok. Csak legyen ennek vége” – elmélkedik Tatiana. – Az emberek egyelőek lettek: mindenki segíti a másikat, valaki a gyerekeknek, valaki időseknek, valaki az állatoknak.
Tetyana nem készít terveket a következő napra. Azt mondja, nincs holnap. Minden nap arra ébred, hogy vajon életben van-e még, és hisz abban, hogy az ukrán hadsereg kiáll és megvédi a várost.
